Ma már jól tudjuk, hogy napi vitaminszükségletünk fedezésére C-vitamint is hasznos fogyasztani, de voltak idők, amikor ez még közel sem volt ennyire egyértelmű.  Szent-Györgyi Albert C-vitaminnal kapcsolatos felfedezése előtt már évszázadokkal keresték a betegség ellenszerét: valójában az első valódi, ellenőrzött körülmények közt folytatott orvosi kísérlet is a C-vitaminhoz köthető.

Jacques Cartier francia felfedező 1535-ben hosszú hajóútra indult legénységével. Kanada partjainál erődöket épített, hússal alaposan fel is készült a hideg évszakra, miután a hó és jég arra kényszerítette őket, hogy ott teleljenek át. A hideg évszak közepén azonban kimerültség, letargia, vérző és sorvadó fogíny, kihulló fogak, fájón sajtó csontok, gyógyulni alig akaró sebek, láz, kínzó görcsök, majd keserves halál kezdte tizedelni a legénységet: ezek a skorbut tünetei.

Az irokézek közt is sok volt a beteg, de a törzsfőnök fia egy tujafőzettől hamar meggyógyult. Bár a felfedező nem bízott az őslakosokban, végül mégis próbát tett a csodaszerrel, amely végül 85 matrózt mentett meg. Ekkor még fertőző betegségnek hitték a skorbutot, amely a tengerészek közt terjed - isteni csodaként gondoltak tehát a gyógyulásra, nem is sejtették, hogy a fura főzet gondoskodott a C-vitamin utánpótlásról!

Kellett is még kétszáz évet várni arra, hogy Johann Bachstrom porosz tudós leírja, ha valaki friss zöldségeket és gyümölcsöket fogyaszt, nem lesz skorbutos. 1747-ben egy brit hajóorvos, James Lind kísérlettel is alá tudta támasztani az elméletet. Tizenkét beteget hat párra osztott, nekik pedig a következő terápiát adta: elixír vitriollal, napi egy liter almabor, napi háromszor két kanál ecet, napi két deciliter tengervizet, fokhagymás-mustáros-retkes keverék, illetve napi két narancs és egy citrom.

A párok egyik tagja semmilyen szert nem kapott, míg a másik a fenti hat kezelés egyikét. A citrusokat fogyasztók állapota látványosan javult, az almabor is hatott valamicskét, a többiek állapota ugyanakkor romlott. Lind csak évek múlva írta le 400 oldalas műben azt, amit tapasztalt, és elkezdett citromlékoncentrátumot is gyártani, ám abban hamar lebomlott a vitamin, így nem használt eleget.

1800 után azonban már előírták a citromléfogyasztást a hajósoknak, ezzel megszüntetve a skorbutos eseteket Angliában, ám más országokban még jó darabig megmaradt a betegség és az azt övező sokféle tévhit is, mint például az, hogy jó kedéllyel, testmozgással megelőzhető kialakulása. Mára mind tudjuk, hogy a napi vitaminszükségletünknek része a C-vitamin is, melyet zöldségek és gyümölcsök fogyasztása mellett táplálékkiegészítőkkel vihetünk be szervezetünkbe.