Lázas állapotról akkor beszélünk, ha a normálishoz képest megemelkedett a testhőmérséklet, azaz ha tartósan 37 °C felett van. Ezen belül is – főként a kezelés módjának megválasztása miatt – meg kell különböztetni a hőemelkedést, illetve a mérsékelt és a magas lázat. A normál testhőmérséklettől való eltérés ugyanis önmagában nem feltétlenül igényel beavatkozást, noha mindenképpen oda kell rá figyelni, mivel jelzés értékű reakció a szervezetben végbemenő valamely immunfolyamatra.
A láz kiváltó okai
A lázat legtöbbször egyszerű fertőzések (vírus, baktérium, gomba) idézik elő, illetve a szervezet természetes reakciójaként kiválthatja védőoltás, továbbá egyes gyógyszerek is, de akár a napszúrás, a túlöltözés vagy a túlzott fizikai megerőltetés is. Egyes esetekben nem fertőző jellegű, súlyos betegség is állhat a hátterében – éppen ezen különbségek miatt szükséges odafigyelni rá, és diagnosztizálni a kiváltó okot.
Lázmérés
A láz méréséhez ma már sokféle lázmérő közül választhatunk: kapható digitális, folyadékkristályos és fülhőmérő. A lázat mérhetjük a fülben, a végbélben és a szájüregben – ezek a test belső hőmérsékletét mutatják, amiről fontos tudni, hogy kb. 0,5 °C-kal magasabb a köztudatban ismert, úgynevezett felületi testhőmérsékletnél. Ez utóbbiról tájékoztat a hónaljban vagy a homlokon mért hőmérséklet, amelynek alapján 37–38 °C között hőemelkedésről, 38–39 °C között mérsékelt, 39 °C felett magas lázról beszélünk. (Ezek az értékhatárok tehát a belsőleg mért hőmérséklet esetén: 37,5–38,5 / 38,5–39,5 °C.)
Bármelyik típusú hőmérőt és mérési helyet választjuk is, fontos, hogy a láz folyamán mindig ugyanott mérjük a hőt, hogy a testhő alakulását figyelemmel tudjuk kísérni. Ugyanakkor azt is számításba kell vennünk, hogy az emberi test természetes hőmérséklete normál helyzetben sem állandó: estefelé mindig magasabb, mint reggel, de a külső körülmények és egyéb tényezők is befolyásolják – akár 1 °C-os eltérés is normális lehet.
A láz tünetei
A láznak a kiváltó októl, az illető alkati sajátosságaitól és a láz mértékétől függően különböző tünetei lehetnek, így például:
- kimelegedés, hőségérzet;
- bőrpirosodás, főleg az arcon és a nyakon;
- hidegrázás, borzongás;
- izzadás;
- a száj kiszáradása;
- szapora pulzus;
- bágyadtság, aluszékonyság;
- fejfájás, elnehezedő szemhéjak.
Teendők láz esetén
Nagyon sok családban még mindig erősen tartja magát az az ezredforduló előtti, mára meghaladott szemlélet, mely szerint a lázat feltétlenül és azonnal csillapítani kell. Ma már a hivatalos szakmai állásfoglalás szerint a láz a szervezet hasznos öngyógyító folyamatának része, melyet – ha nincsenek extra ellenindikációk – előnyös hagyni működni. A láz valójában csak egy tünet, ami önmagában nem feltétlenül szorul beavatkozásra, ám a mögöttes betegség kezelést igényelhet, ezért legfontosabb diagnosztizálni a kiváltó okot, és elsősorban azt kezelni. Emellett szükség lehet a láz bizonyos tüneteinek enyhítésére, azonban a magas láz káros mellékhatásaitól nem kell aggódni: ma már tudjuk, hogy a magas testhő nem okoz elváltozásokat a szervezetben. A sokak által félt lázgörcsöt valójában nem maga a magas testhőmérséklet idézi elő, és kialakulása nem függ össze a láz mértékével.
Amennyiben tehát nem nagyon leromlott állapotú, komoly keringési problémákkal küzdő betegről van szó, illetve az illető nem szenved túlzó mértékben a láz miatt, nincs más teendő, mint:
- pihenjen, aludjon a beteg;
- ne öltöztessük és takarjuk be vastagon, ha melege van;
- átmenetileg jól takarjuk be, amikor rázza a hideg;
- pótoljuk a folyadékveszteséget: itassuk minél többet (ez kiemelten fontos, ha hányás vagy hasmenés is társul a tünetekhez) – ha másképp nem megy, kortyonként vagy kanalanként adagoljuk a teát, vizet, és nedvesítsük meg a száját;
- ne erőltessük az evést, ha nincsen étvágya.
Lázcsillapítás
A láz csillapítása tehát elsősorban közérzetjavító célból válhat szükségessé, amennyiben a beteg nagyon rosszul érzi magát. Ekkor sem cél a láz teljes megszüntetése vagy akár feltétlenül 38 °C alá szorítása. Mindenesetre ilyen esetben bevethetjük a gyógyszertárakban vény nélkül kapható lázcsillapítókat, melyek közül a paracetamol és az ibuprofén hatóanyagúak egyaránt alkalmasak, felnőtteknél pedig az aszpirin is szóba jöhet. Ezekből is a hagyományos tablettán kívül is többféle forma létezik, ami különösen kisgyermekek esetében nem mellékes – Nurofenből például kapható végbélkúp, belsőleges szuszpenzió, lágy rágókapszula és szájban diszpergálódó tabletta is.
Amennyiben a láz megfázásos jellegű tünetekkel párosul, szedhetünk olyan kombinált készítményeket, melyek a meghűlés tüneteit a lázzal együtt csillapítják: például pezsgőtablettákat vagy belsőleges (meleg) oldathoz való porokat, mint például a Neo Citran vagy a Coldrex.
A gyógyszerek mellett hagyománya van nálunk a test külsőleges hűtésének is: a hűtőfürdőnek és a hideg vizes borogatásnak (priznicnek). Az újabb vizsgálatok szerint ezek főként csak átmeneti hatásúak és jóval kevésbé hatékonyak, mint azt korábban gondolták, így előnyük nem áll arányban azzal a rendkívül kellemetlen élménnyel, amit okoznak, ezért ma szintén kevéssé ajánlják. Inkább csak akkor alkalmazzuk, ha a beteg maga igényli, és akkor is csak mértékkel: a hűtőfürdőt testmeleg vízzel kezdjük, és nagyon fokozatosan, csak kissé hűtsük vissza a vizet (legfeljebb jó langyosra, kb. 31 °C), semmiképp ne fázzon, kínlódjon miatta a beteg – hiszen éppen a közérzetét szeretnénk javítani.