Lázas állapotról akkor beszélünk, ha a normálishoz képest megemelkedett a testhőmérséklet, azaz ha tartósan 37 °C felett van. Ezen belül is – főként a kezelés módjának megválasztása miatt – meg kell különböztetni a hőemelkedést, illetve a mérsékelt és a magas lázat. A normál testhőmérséklettől való eltérés ugyanis önmagában nem feltétlenül igényel beavatkozást, noha mindenképpen oda kell rá figyelni, mivel jelzés értékű reakció a szervezetben végbemenő valamely immunfolyamatra.

A láz kiváltó okai

A lázat legtöbbször egyszerű fertőzések (vírus, baktérium, gomba) idézik elő, illetve a szervezet természetes reakciójaként kiválthatja védőoltás, továbbá egyes gyógyszerek is, de akár a napszúrás, a túlöltözés vagy a túlzott fizikai megerőltetés is. Egyes esetekben nem fertőző jellegű, súlyos betegség is állhat a hátterében – éppen ezen különbségek miatt szükséges odafigyelni rá, és diagnosztizálni a kiváltó okot.  

Lázmérés

A láz méréséhez ma már sokféle lázmérő közül választhatunk: kapható digitális, folyadékkristályos és fülhőmérő. A lázat mérhetjük a fülben, a végbélben és a szájüregben – ezek a test belső hőmérsékletét mutatják, amiről fontos tudni, hogy kb. 0,5 °C-kal magasabb a köztudatban ismert, úgynevezett felületi testhőmérsékletnél. Ez utóbbiról tájékoztat a hónaljban vagy a homlokon mért hőmérséklet, amelynek alapján 37–38 °C között hőemelkedésről, 38–39 °C között mérsékelt, 39 °C felett magas lázról beszélünk. (Ezek az értékhatárok tehát a belsőleg mért hőmérséklet esetén: 37,5–38,5 / 38,5–39,5 °C.)

 

A láz mérésére korábban higanyos lázmérőt használtunk, ma már a sokkal praktikusabb digitális lázmérők alkalmasak erre a feladatra. a

 

Bármelyik típusú hőmérőt és mérési helyet választjuk is, fontos, hogy a láz folyamán mindig ugyanott mérjük a hőt, hogy a testhő alakulását figyelemmel tudjuk kísérni. Ugyanakkor azt is számításba kell vennünk, hogy az emberi test természetes hőmérséklete normál helyzetben sem állandó: estefelé mindig magasabb, mint reggel, de a külső körülmények és egyéb tényezők is befolyásolják – akár 1 °C-os eltérés is normális lehet.

A láz tünetei

A láznak a kiváltó októl, az illető alkati sajátosságaitól és a láz mértékétől függően különböző tünetei lehetnek, így például:

  • kimelegedés, hőségérzet;
  • bőrpirosodás, főleg az arcon és a nyakon;
  • hidegrázás, borzongás;
  • izzadás;
  • a száj kiszáradása;
  • szapora pulzus;
  • bágyadtság, aluszékonyság;
  • fejfájás, elnehezedő szemhéjak.

 

A lázas kisgyermeknek és felnőttnek egyaránt célszerű kímélő diétát tartania, ami jellemzően kevés fehérjét tartalmaz.

 

Teendők láz esetén

Nagyon sok családban még mindig erősen tartja magát az az ezredforduló előtti, mára meghaladott szemlélet, mely szerint a lázat feltétlenül és azonnal csillapítani kell. Ma már a hivatalos szakmai állásfoglalás szerint a láz a szervezet hasznos öngyógyító folyamatának része, melyet – ha nincsenek extra ellenindikációk – előnyös hagyni működni. A láz valójában csak egy tünet, ami önmagában nem feltétlenül szorul beavatkozásra, ám a mögöttes betegség kezelést igényelhet, ezért legfontosabb diagnosztizálni a kiváltó okot, és elsősorban azt kezelni. Emellett szükség lehet a láz bizonyos tüneteinek enyhítésére, azonban a magas láz káros mellékhatásaitól nem kell aggódni: ma már tudjuk, hogy a magas testhő nem okoz elváltozásokat a szervezetben. A sokak által félt lázgörcsöt valójában nem maga a magas testhőmérséklet idézi elő, és kialakulása nem függ össze a láz mértékével.

Amennyiben tehát nem nagyon leromlott állapotú, komoly keringési problémákkal küzdő betegről van szó, illetve az illető nem szenved túlzó mértékben a láz miatt, nincs más teendő, mint:

  • pihenjen, aludjon a beteg;
  • ne öltöztessük és takarjuk be vastagon, ha melege van;
  • átmenetileg jól takarjuk be, amikor rázza a hideg;
  • pótoljuk a folyadékveszteséget: itassuk minél többet (ez kiemelten fontos, ha hányás vagy hasmenés is társul a tünetekhez) – ha másképp nem megy, kortyonként vagy kanalanként adagoljuk a teát, vizet, és nedvesítsük meg a száját;
  • ne erőltessük az evést, ha nincsen étvágya.

Lázcsillapítás

A láz csillapítása tehát elsősorban közérzetjavító célból válhat szükségessé, amennyiben a beteg nagyon rosszul érzi magát. Ekkor sem cél a láz teljes megszüntetése vagy akár feltétlenül 38 °C alá szorítása. Mindenesetre ilyen esetben bevethetjük a gyógyszertárakban vény nélkül kapható lázcsillapítókat, melyek közül a paracetamol és az ibuprofén hatóanyagúak egyaránt alkalmasak, felnőtteknél pedig az aszpirin is szóba jöhet. Ezekből is a hagyományos tablettán kívül is többféle forma létezik, ami különösen kisgyermekek esetében nem mellékes – Nurofenből például kapható végbélkúp, belsőleges szuszpenzió, lágy rágókapszula és szájban diszpergálódó tabletta is.

 

Az ibuprofen tartalmú lázcsillapítók egyszerre fájdalomcsillapítóként is működnek.

 

Amennyiben a láz megfázásos jellegű tünetekkel párosul, szedhetünk olyan kombinált készítményeket, melyek a meghűlés tüneteit a lázzal együtt csillapítják: például pezsgőtablettákat vagy belsőleges (meleg) oldathoz való porokat, mint például a Neo Citran vagy a Coldrex.

 

A láz csillapítása enyhébb esetben különféle forró ital porok formájában is történhet.

 

A gyógyszerek mellett hagyománya van nálunk a test külsőleges hűtésének is: a hűtőfürdőnek és a hideg vizes borogatásnak (priznicnek). Az újabb vizsgálatok szerint ezek főként csak átmeneti hatásúak és jóval kevésbé hatékonyak, mint azt korábban gondolták, így előnyük nem áll arányban azzal a rendkívül kellemetlen élménnyel, amit okoznak, ezért ma szintén kevéssé ajánlják. Inkább csak akkor alkalmazzuk, ha a beteg maga igényli, és akkor is csak mértékkel: a hűtőfürdőt testmeleg vízzel kezdjük, és nagyon fokozatosan, csak kissé hűtsük vissza a vizet (legfeljebb jó langyosra, kb. 31 °C), semmiképp ne fázzon, kínlódjon miatta a beteg – hiszen éppen a közérzetét szeretnénk javítani.